Egyházközségi oldal

Mit jelent a keresztség?

A keresztség Istennel kötött szövetség jele. Ezt a szövetséget Isten kezdeményezi, aki örök hűségével hordozza életünket. A keresztség annak a jele, hogy Istenhez tartozunk. Maga a vízzel történő leöntés azt szimbolizálja, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket a bűneinktől. A keresztséget  Jézus Krisztus rendelte mennybemenetele előtt a következő szavakkal: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28,18­–20)

Gyermekkeresztség

A kisgyermekek még nem értik, mi történik velük a keresztelés alkalmával. Miért keresztelünk mégis gyermekeket is? Azért, mert Isten szövetsége – hiszen ahogy a fentiekből kiderül, a keresztség Isten szövetségének jele – megelőlegező szövetség.  Ez azt jelenti, hogy az ember nem hogy nem tud tenni azért, hogy Isten szeresse, hanem Isten ingyen szeretetéből fogad el minket, nem hogy nem tudjuk meghálálni Isten szeretetét, hanem még „ráadásul” úgy fogad el minket, amikor még arról nem is tudtunk. Isten már akkor megtervezte, ismerte, szerette a mi életünket, mielőtt megfogantunk, megszülettünk volna. Ezért minden keresztelő nem csak Isten szeretetéről szóló hitvallás, hanem egyszersmind arról is, hogy Isten az élet ajándékozója.

Gyülekezetünkben kívánatosnak tartjuk, hogy a szülők és keresztszülők is református, gyülekezeti alkalmakat látogató, úrvacsorával rendszeresen élő, egyházfenntartói járulékot fizető egyháztagok legyenek. Amennyiben ezek a keresztelő előtt nem is valósultak meg, azt kérjük, hogy a keresztelő előtt legalább két istentiszteleten vegyenek részt, valamint örömmel vesszük a keresztelő családoknak a keresztelő utáni bekapcsolódását a gyülekezet életébe.

Felnőttkeresztség

Amennyiben valakinek az életében nem történt meg a keresztség gyermekkorában, van lehetőség a felnőttkorban való megkeresztelkedésre. Ebben az esetben a keresztség már a megkeresztelkedő saját hitvallása arról, hogy Isten gyermekeként akar élni, valamint nyilatkozata arról, hogy egyházunk tagja kíván lenni. Ezért a felnőttkeresztség csak konfirmációval együtt történhet.

A gyülekezet tagjai részt vállalnak az anyagi terhek hordozásából. Jelenleg évi 5 000,- Ft-ot befizetnek csekken, és az istentiszteleteken perselyes adománnyal támogatják gyülekezetünket, valamint egyházközségünk és templomunk fenntartását.

A keresztelési istentiszteleten a szülők és keresztszülők fogadalmat tesznek Isten és a gyülekezet színe előtt:

  1.   Akarjátok-e, hogy gyermeketeket a keresztség által az Atya, a Fiú, és a Szentlélek közösségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadjuk?
  •         Akarjuk.
  1.   Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy majd ha felnő, a konfirmáció alkalmával ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?
  •          Ígérjük és fogadjuk.

Hálaáldozat

Az istentisztelet része a hálaáldozat. Isten iránti hálánkat jelenti. A gyermekek perselypénzén, „egy gombóc fagylaltnak” megfelelő forintot értünk. A felnőttek lehetőségeiknek megfelelően fejezik ki Isten iránti szeretetüket pénzzel és virággal.

 

Konfirmáció

  •   A konfirmáció szó jelentése: megerősítés. Az református egyházi hagyományok szerint a gyermekkorban megkeresztelt fiatalok 12-14 éves korbana gyülekezet előtt adják bizonyságát hitüknek, s fogadalmuk után az egyházközség, s ezáltal a Magyar Református Egyház tagjává válnak.
  •   Iskolánkban 6. osztályban konfirmációs felkészítést tartunk. Kívánatosnak tartjuk, hogy az iskolánkba járó református gyermekek mindannyian konfirmáljanak. A katolikus gyermekeknél pedig a bérmálkozást erősítjük.

A Törökszentmiklósi Reformáció és Templomunk története

A XVI. század közepén csatlakoztak a szentmiklósiak a reformációhoz, így a Szent Miklós tiszteletére emelt középkori Templomunk is református tulajdonba került, erről az 1571. évi török összeírás is megemlékezik. Az egyházközség krónikás prédikátora: Szentmiklósi Sebeők Sámuel, azt írta történeti feljegyzéseiben, hogy 1657-ig háborítás nélkül élhettek a község reformátusai. A nehéz próbák a század végén következtek be, amikor a község a török hódítások miatt végpusztulásra jutott; elnéptelenedett, a Templom elpusztult.

A település újjáépítését 1720-ban Almásy János földesúr szorgalmazta. A középkori templom romjai környékén, a felvégen a reformátusok telepedtek le. Itt e Templom romjain építettek nádból Imaházat már ebben az évben. Izsák István prédikátor hirdette itt először Isten Igéjét. Ez az Imaház 1726-ig maradt meg, ekkor vályogból egy új Imaházat építettek eleink igen sok nehézség ellenére. Mivel a Templom engedélyeztetésével gr. Erdődy Gábor egri püspök nem értett egyet („virgácsolni kell őket, nem engedélyt adni” – írta), a Helytartótanács elé terjesztették a Templom lebontását. Ez azonban mégsem következett be, mivel a Helytartóság a templomépület megtartásáról szóló kérvényt fogadta el.

1782-ben kezdték gyűjteni az adományokat az új Templom építéséhez, tekintettel arra, hogy a régit már kinőtte a gyülekezet. Ezt immár szabadon tehették a Türelmi Rendelet alapján. A régi fiúiskola helyén 1787. október 2-án a reggeli Istentisztelet után tették le az új Templom alapkövét. Ekkor Fazekas István volt a prédikátor, aki már 1781 óta itt szolgált, előtte éveken át külföldi egyetemeken tanult. Hűséges munkatársa volt a Templom építésében Dögei István főbíró és az esküdtek: Kalocsa Mihály, Botlik János, Lőrinczi Mihály, Szabó Gergely, Vida István. 1798. október 25-ére teljesen készen volt a Templom, amelyet Rábel Károly gyöngyösi építész tervezett. Nagy ünnepség keretében felszentelték a Szentháromság egy Isten dicsőségére. A két régi harangot 1788-ban összetörték és anyagát felhasználva három újat öntött itt a régi templom mellett Fogarasi Lőrinc harangöntő.

Műemlék jellegű Református Templom, Törökszentmiklós. Késő barokk stílusban épült 1787 – 1789 között.

Ezt a három harangot 1805-ben újraöntötték Pest-Budán, ezekből egy még megvan, ünnepi alkalmakon használjuk, a másik kettő az első világháború során veszett oda. A ma is látható Templom 11.019 váltó forintba és 87 dénárba került. Ez kb. 740 ökör ára volt akkor. 588.000 db. tégla került felhasználásra.

1851-ben Templomunk tetőzetét javították, 72.000 db. zsindelyt vertek fel. 1879-ben újabb nagyméretű javításokat végeztek kívülről, belülről. 1871-ben egy villámcsapás erősen megrongálta a tornyot. Az egyház és a város összefogásának eredményeképpen készült el Vadai Ferenc lelkipásztorsága idején – ő a város első önkéntes tűzoltó csapatának magalapítója is – a mai formájában, amely alkalmassá vált tűzőrségi feladatok ellátására is. Kristóf Alajos a torony-sétáló rácsozatát készítette el. Kádár Dávid volt az órás. A toronygömb és vitorla aranyozását Sánta Sámuel presbiter fizette ki. 1899-ben készült a ma is látható rabitz boltozat, a korábbi sík mennyezet helyére, amikor a Templom belső terének magasságát jelentősen csökkentették.

1908-ban Olajos Pál lelkész már beiktatásán javasolta, hogy egy második templomot kell építeni a város Debrecen felé lévő részén, a hívők nagy száma miatt. Ám a javasolt templomépítést meghiúsította az I. világháború.

Az elmaradt templomépítés után, hogy az ülőhelyek számát növeljék, a szószékkel szemben karzatot építettek. Ez sajnos egyáltalán nem illik bele a templom eredeti építési stílusába. 1912-ben már padlófűtés volt a Templomban. Ebben az évben a fazsindely tetőzetet eternit palával erősítették meg.

1789-ben készült a szószék korona, tetején a törvény két táblája, alsó részén a Szentlélek fehér galamb formájában ábrázolva. Az ugyancsak 1789-ben készült padok 1938-ban lettek újrafestve. 1789-ben készült az Úrasztala is, ez igen szép munka.

A torony felöli oldalon nyert elhelyezést az orgona. Az első orgonát 1865-ben építették, majd 1905-ben Országh Sándor tervei szerint a következőt 1 manuállal és 12 regiszterrel, ezt először Angster József bővítette, majd 1937-ben Barakovits János építette át. A jelenlegi hangszer 2 manuálos, 14 regiszteres.

Az I. világháborúban elvitt két harang helyére 1926-ban három új készült. Így ma négy harang van a toronyban. A nagyharang 1770 kg súlyú, 1926-ban öntötte Szlezák László Budapesten. Egyik oldalán a keletkezési körülmények olvashatók, a másikon egy nyitott Biblia látható, rajta kehely, két szál búzakalász, koszorú szőlővel díszítve. Alatta a következő felirat „Tebenned bíztunk eleitől fogva Uram!” (Zsolt.90.). A legrégebbi harang 750 kg-os, 1805-ben Eberhard Henrik öntötte Pesten. Külsején olvasható, hogy „a törökszentmiklósi ref. sz. ekklesia tulajdon költségével … öntetett”. A harang öntésének idejében így igazolták a harang tulajdonjogát, mivel az ellenreformáció korában sok esetben megtörtént, hogy azokat a harangokat, amelyekre nem tudták a protestánsok bebizonyítani, hogy ők öntették, a katolikus egyháznak ítélték. A kisharang 420 kg-os, a nagyharanggal azonos származású. Külsején a magyar korona látható búzakalász koszorúban, mellette szőlőfürtön és búzakalászon kehely. Alatta a következő felirat: „Hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában!” A legkisebb harang 220 kilós. Felirata egyik oldalt „Isten dicsőségére készítették ezen harangot a törökszentmiklósi református egyházközség hívei az 1926. évben”. Alatta: „Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten”. A másik oldalon egy búzakalász-koszorúba foglalt kehely látható, alatta a „Jöjjetek, imádjuk az Urat” felirat.

1986 és 1992 között kívülről belülről megújult Templomunk – Isten dicsőségére.